Szeretet

                   

                          Szeretettel köszöntünk!

 

                                           Kedves látogatónk! 

     Talán furcsának fog hangzani elsőre, de éppen  Téged vártunk.  Nem véletlenül kerültél az oldalunkra. Mindennek oka van, még ha másképp tűnik is. Az okot amiért most itt vagy, megtudod amint tovább olvasol.

A mi célunk az, hogy átadjuk minden eddigi megszerzett ismeretünket azoknak, akik érdeklődést mutatnak a spiritualitás iránt. Reméljük, segíthetünk Neked és hozzájárulhatunk egy kicsit ahhoz, hogy szebbé tegyük mindennapi életed.
(Frissítések 1-2 naponta, a jobboldali menüsorban)


Részletek Amorah Quan Yin A Plejádok Fényküldöttei c könyvből:
Minél tisztábban látja valaki önmaga alapvető szépségét, minél inkább szereti önmagát, Istent/Istennőt/ Vagyok Aki Vagyokot, embertársait, a természetet és általában a Teremtés egészét, lelki fénye annál fényesebben ragyog. És fordítva is igaz: minél fényesebben ragyog ez a fény, annál jobban segíti a belső szépség, értékesség és szeretet megtapasztalását.
A lélek fényét a legparányibb kétely, önbírálat, érdemtelenség- vagy szégyenérzet, ítélkezés vagy szeretet megvonása másoktól is elhomályosítja. Más szavakkal, minél többre értékeli valaki önmaga, embertársai és a létezés egészének szentségét, annál inkább lesz képes megtapasztalni és kifejezésre juttatni igazi önvalóját. A lélek fényét blokkoló vagy elhomályosító tényezők lehetnek még a következők:
-  bárminemű őszintétlenség;
-  szerelem nélküli szexualitás;
-  fizikai bántalmazás vagy lelki terror;
-  érzelmi zsarolás és az érzések elfojtása;
-  gyűlölet, harag vagy vádaskodás igazságosnak ítélése;
-  földeletlenség (a szellem ez esetben nincs jelen a testben);
-  megszállottság és a felsorolást még hosszan lehetne fojtatni.
A fenti negatív tünetek alapvető gyógyszere a szeretet ("a szer, ami etet"), a jó akaratú segítő szándékú cselekedet, a teljes érzelmi őszinteség önmagunk és szeretteink irányában, illetve a felelősségvállalás életünk minden területén, hiszen magunk vagyunk aktív teremtői sorsunknak. Ha ezen értékek szerint élünk, régi lelki sérüléseink kezdenek begyógyulni, függetlenül attól, hogy azokat magunk vagy mások okozzák-e nekünk, és így igazi lényegünk újból felragyoghat a testünkben, szívünk közepén.
Vajon hányan élnek ma olyanok a Földön, akik folyamatosan tapasztalják a tiszta önzetlen szeretet édességét? Nyilván akadnak néhányan, de egyelőre úgy tűnik, az Isteni szeretet megnyilvánulása bolygónkon manapság ritka kivételnek számít, és korántsem törvényszerű. Nem akarok újjal mutogatni, csupán megemlítettem ezt a területet, amelyen nekünk, embereknek bizony még fejlődnünk kell! Az Isteni szeretetet a következőképp határozhatjuk meg:
1. elvárások, rejtett motívumok, bűntudatkeltés, manipuláció vagy "ráakaszkodás" nélküli, tiszta szeretet;
2. az Én alapvető természetéből fakadó, mások megsegítésére irányuló, ok nélkül áradó szeretet;
3. természetes válaszreakció bármely földi teremtmény -ember, állat, növény stb.- láttán;
4. az Isten/Istennő esszenciális impulzusa, amely áthatja a teljes létezést.
A mai társadalmak ezzel szemben valamilyen érzéssel azonosítják a szeretetet:
1. Aggódás mások iránt.
2. Az elvesztésüktől való félelem.
3. Társaságigény jólétünk és biztonságtudatunk érdekében.
4. Szükségleteinket éppen kielégítő, minket igazoló embertársaink iránt érzett melegség.
5. Olyasmi hangoztatása, hogy nem tudunk mások nélkül élni.
6. Mások sajnálata, a velük való szimpatizálás.
A legtöbben talán ez utóbbit, a szimpátiát értik szeretet alatt. A szeretet sokszor nagy dilemmák elé állítja az embert. Előfordulhat, hogy ezek miatt valaki bezárkózik az Isteni szeretet befogadása elől, sőt a szeretet egyéb formáit sem képes elfogadni. Akár félelemmel is eltöltheti a gondolat, hogy örömét lelje az igazi szeretetben, mert azt a kontroll teljes feladásával azonosítja; alávetettnek, kiszolgáltatottnak, sérülékenynek érezheti magát, csalódások érhetik vagy függőségbe kerülhet. Csakhogy az igazi, tiszta szeretet sosem jár együtt félelemmel, nem társul hozzá sem ellenállás, sem ellentmondás, veszteségtudat, irányítás, sértődés vagy függőség.
Ha az általunk szeretetnek nevezett érzés efféle fájdalmakat kelt bennünk, felelősek vagyunk választásaink felülvizsgálatáért, illetve hogy feltegyük magunknak a kérdést:
-  Rezgéseinkkel miért vonzottuk magunkhoz az adott helyzetet vagy illetőt?
-  Milyen igazságtalan, valótlan elvárásunk van a másikkal szemben?
-  Mielőtt belebonyolódtunk volna a kapcsolatba, elég alaposan megismertük-e a másikat, hogy megtudjuk róla, képes-e törődni velünk, szeretetet adni nekünk?
-  El hisszük-e, hogy érdemesek vagyunk a szeretetre és arra, hogy szeretetünket elfogadják?
-  Hagyjuk-e, hogy a másik az legyen mellettünk, aki önálló és szabad, vagy azt képzeljük, jogunkban áll megváltoztatni az életét, hogy jobban megfeleljen igényeinknek?
-  Akkor is szeretjük-e a másikat, ha teljesen természetesen viselkedik, és önmagát adja?
A szeretet az építőanyag, ezért annak, akiben szeretet él, korlátlanok a lehetőségei. A cél az, hogy a fényt, amely információ és szeretet - tehát
maga az Alkotás -, visszahozzuk a Földre.
A gondolat alkot. Akármilyen helyzetben találjátok is magatokat, a saját gondolatotok ereje vitt oda. És a gondolat teremtő erejébe vetett
megingathatatlan hitetek fogja átalakítani saját megismeréseteket és a bolygó életét.
Azt javasoljuk, hogy kételkedjetek mindenkiben, aki túlmagyaráz dolgokat, vagy kész válaszokkal áll elő. Fontos, hogy több különböző véleményt és történetet ismerjetek meg. Hallgassatok meg mindent, amit mondanak nektek, aztán nézzétek meg, hogy hihetőnek tűnik-e. Szolgálja-e saját hasznotokat vagy felemelkedéseteket ?

Sok információt és érdekességet fogsz találni a jobboldali menüsorban, amit naponta bővítünk!